Китаб Хона

Az íjtartó tegez hosszúkás, ívelt körvonalú formája a felajzott íj alakját követi: fent széles, lefelé elkeskenyedő, alja csúcsban végződik. Vörös bársonnyal borított előlapjának kettős vonallal kontúrozott tükrét arany skófiumhímzés: közös tőből fakadó, egymás felé hajló ágú virágbokor díszíti. A kompozíció szép rajza, arányos elrendezése, valamint luxus szintű kivitelezése szultáni műhelymunkát feltételez. Ornamentikája, az ívelt levelekkel, virágokkal tagolt szárak, az egymást metsző szirmú liliomfejek, valamint a nagyméretű platánlevél motívum I. Ahmed (1603-1617) török szultán korának jellegzetes díszítőelemei.
Az itt bemutatott íjtartó tegez feltételesen azonosítható a fraknói Esterházy-kincstár 1654. évi inventáriumában szereplő két tegez egyikével, ahol még teljes készletként szerepel: Item egy skófiomos vörösbárson tegez pozdrástul, kézíjastul, tizennégy nyíl benne. Item egy skofiomos vörösbárson tegez pozdrástul, kézíjastul, tizenöt nyil benne.

A keleti - török, iráni vagy tatár - ún. reflex- vagy visszacsapós íjak könnyű és gyors kezelésük miatt kedveltek voltak Magyarországon és Erdélyben a 16-18. században nemcsak a hadászatban, hanem vadászatkor vagy a sportjátékoknál is.
A török harcosok íjukat és nyílvesszőiket speciális tokokban, tegezekben tartották. Az íjat egy selyem- vagy bőrszíjakkal övükhöz erősített tegezben hordták, rendszerint a bal oldalukon, oly módon, hogy a felajzott íj formáját követő tok csak félig foglalta magába az íjat, így az mindenkor könnyen hozzáférhető volt. A jobb oldalra kötötték az íjtartónál kisebb, alsó részén kiszélesedő és a hegyes nyílvesszők számára faékkel erősített tokot, a nyílvesszőtartó tegezt, vagy amint a magyar források említik, a puzdrát.
Az itt bemutatott nyíltegez és a hozzá tartozó íjtegez (ltsz. 52.2881) díszítése azonos, homloklapjukat - néhány bársonnyal alábélelt motívumtól eltekintve - teljes felületén arany és ezüst dróthímzés (skófiumhímzés) borítja, egykorú szóhasználattal: merőn hímzettek.
Az együttest elsőként a fraknói Esterházy-kincstár 1654. évi inventáriuma említi: Egy merő skófiommal varrott tegez pozdrástul.